(Τὰ σωζόμενα ἀποσπάσματα ποὺ βρέθηκαν ἀναφερόμενα σὲ
παραπομπές ἄλλων συγγραφέων)
33.(322)
χορὸς ἤκομεν…
τοὺς σοὺς ἄθλους τούσδε, Προμηθεῦ
δεσμοῦ τε πάθος τόδ’ ἐποψόμενοι…
πῇ μέν δίδυμον χθονὸς Εὐρώπης
μέγαν ἠδ’ Ἀσίας τέρμονα Φᾶσιν…
(Arrian Περίπλ.
Εὐξ. Πόντου 19)
34.(323)
φοινικόπεδον τ’ Ἐρυθρᾶς
ἱερὸν
χεῦμα θαλάσσης
χαλκοκέραυνόν
τε παρ’ Ὠκεανῷ
λίμναν παντοτρόφον Αἰθιόπων,
ἵν’ ὁ
παντόπτας Ἥλιος αἰεὶ
χρῶτ’ ἀθάνατον κάματόν
θ’ ἵππων
θερμαῖς
ὕδατος
μαλακοῦ
προχοαῖς ἀναπαύει.
(Strabo Γεωγρ. Ι,2,27)
35.(324)
Prom. Titanum soboles, socia nostri sanguinis,
generata Caelo, adspicite
religatum asperis
vinctumque saxis navem
ut horrisono freto
noctem paventes timidi adnectunt
navitae.
Saturnis me sic infixit Juppiter,
Iovisque numen Malciberi
adscivit manus.
hos ille cuneos fabrica
crudely inserens
perrupit artus: qua miser
sollertia
transverberatus castrum hoc
Furianum incolo.
iam tertio me quoque funesto
die
tristi advolatu aduncis
laserans unguibus
Iovis satelles pastu dilaniat fero.
tum iecure opimo farta et
satiate affatim
clangorem fundit vastum, et
sublime avolans
pinnata cauda nostrum adulat
sanguinem.
cum vero adesum inflatu renovatum est iecur,
tum rursum taetros avida se ad pastus
refert.
sic hanc custodem maesti
crusiatus alo,
quae me perreni vivom foedat
miseria.
namque, ut videtis, vinclis
constrictus lovis
arcere nequeo diram volucrem
a pestore.
sic me ipse viduus pestes
excipio anxias,
amore mortis terminum
anquirens mali:
sed longe a leto numine
aspellor lovis.
atque haec vetusta saeclis
glomerata horridis
luctifica clades nostro
infixa est corpori,
e quo liquatae solis ardore
excidunt
guttae, quae saxa assidue
instillant Cauasi
(Cic.Tusc. II 23-25)
36.(336)
ἵππων ὄνων τ’ ὀχεῖα καὶ ταύρων γονὰς
δοὺς ἀντίδουλα καὶ πόνων ἐκδέκτορα
(Plut. Π. τύχης 3. Πότερα τῶν ζώῳν
φρονιμώτερα τὰ χερσαῖα ἤ τὰ ἔνυδρα)
37.(327)
Προμ. εὐθεῖαν ἕρπε τήνδε· καὶ πρώτιστα μὲν
βορεάδας ἥξεις πρὸς πνοάς, ἵν’ εὐλαβοῦ
βρόμον καταιγίζοντα,
μή σ’ ἀναρπάσῃ
δυσχειμέρῳ πέμφιγι συστρέψας ἄφνω.
(Galen. In Hippocr. Epidem. VI
comment I 29 p. 48, 2 Wenk)
38. (329)
Προμ.
ἔπειτα δ’ἥξεις δῆμον ἐνδικώτατον
βροτῶν
ἀπάντων καὶ φιλοξενώτατον,
Γαβίους, ἵν’ οὔτ’ ἄροτρον
οὔτε γατόμος
τέμνει δίκελλ’ ἄρουραν, ἀλλ’ αὐτόσποροι
γύαι φέρουσι
βίοτον ἄφθονον βροτοῖς.
(Steph. Byz. Ἄβιοι; cf. Schol. Hom. N 6)
39.(328)
Προμ.
ἄλλ’ ἱππάκης
βρωτῆρες εὔνομοι Σκύθαι
(Strabo Γεωγραφ. Vii 3,7; cf. Hom. N 4-6)
40.(326)
Προμ. ἥξεις δὲ Λιγύων εἰς ἀτάρβητον στρατόν·
ἔνθ’ οὐ μάχης, σαφ’οἶδα,
καὶ θοῦρός περ ὤν,
μέμψῃ. πέπρωται γάρ σε καὶ βέλη
λιπεῖν
ἐνταῦθ’· ἑλέσθαι δ’οὔτιν’ ἐκ γαίας
λίθον
ἕξεις, ἐπεὶ πᾶς χῶρός ἐστι μαλθακός.
ἰδών δ’ ἀμηχανοῦντά σ’ ὁ Ζεύς οἰκτιρεῖ,
νεφέλην δ’ ὑπερσχών νιφάδι γογγίλων πέτρων
ὑπόσκιον θήσει χθόν’, οἷς ἔπειτα σὺ
βαλών διώσῃ ῥᾳδίως
Λίγυν στρατόν.
(Strabo Γεωγραφ. IV 1,7)
41.(337)
ἐρίδων δυσκελάδων
[ἐρί]δων Wilamowitz (Anon. Metr.P.
Ox. 220 col. 5, 1-8;
11,1-6)
42.(339)
πολλοῖς γὰρ ἐστι κέρδος ἡ σιγὴ βροτῶν.
(Schol. Aristeid. Ὑπέρ τῶν τεττάρων p. 501, 16 Dind.)
43.(332)
Ἡρακλ. ἀγρεύς δ’ Ἀπόλλων ὀρθὸν ἰθύνοι βέλος.
(Plut. Ἐρωτ. 14)
44.(333)
Προμ. ἐχθροῦ
πατρός μοι τοῦτο φίλτατον τέκνον
(Plut. Pomp. 1. 1.)
45.(331)
ἀρειθύσανοι
(Eustath. Ad Hom. E 743)
46.(335)
εἰσαφάσματα
(Hesych.)
(Ἀπὸ τὸ βιβλίο τοῦ Δημ. Λαζογιώργου -Ἑλληνικοῦ
Ἐκδόσεις
Νέα Θέσις 1990).